Az első KÖNYVEK bejegyzésem. juhuu :D

De térjünk a lényegre "These Broken Stars". Első pillantásra megfogott a borítója. Az egyszerű, letisztult, valamilyen a könyvre utaló motívumokat szeretem általában, az ehhez hasonló "képes" borítókat annyira nem szeretem, mert számomra mesterkéltek, túl beállítottak és sosem érzem, hogy igazán illenének a könyvhöz. Viszont ez! Csodálatos. Egyszerű mégis mindent magában foglal, ami igazán számít a történetben. A sötétzöld/kék ruha központi szerepét tökéletesen tükrözi, hogy a borítónak majdnem a felét betakarja ezzel felhívva a figyelmünket a jelentőségére, illetve az, ahogyan a két fiatal egymás felé nyúl, minden mesterkéltség nélkül megmutatja, hogy ez a történet arról szól, ahogy Lilac és Tarvent próbálják elérni, megismerni, óvni és megmenteni egymást egy olyan óriási világban, mint az univerzum, ahol csak a másikra számíthatnak és egy hangra, ami néha olyan helyekre vezeti őket, ahova nem akarnak menni, de egymásért és a túlélésért muszáj.

Bevallom maga a történet az elején kicsit untatott, mert bár izgultam, hogy vajon mi hogyan fog alakulni a főhőseinkkel, mégis számomra nehezen indult be a cselekmény, pedig nagyon is izgalmasak a leírások, a történések és inkább annak a számlájára írom, hogy manapság kevés olyan könyv van, amiben a szereplők kezdeti személyiségét rendesen megismerjük. Ezért is tartom az elejét nagyon jónak, mert bemutatja, hogy milyenek a főhősök a történet elején, azt, hogy Lilac mennyire kettősnek érzi magát a világban, amiben felnőtt és mennyire nem érzi magát jól a fényűzésben, noha tudja, muszáj. Azt is megtudjuk, hogy Tarvel hasonlóan Lilachoz, folyamatosan szerepet játszik, és mást gondol belül, mint ahogyan viselkedik a külvilággal.

A kezdeti nehézségek után igazán megtetszett a történet, az ahogy az írók a valósághoz hűen, lassan engedik kibontakozni az érzelmeket, fokozatosan mélyítik el a szerelmet a két fiatal között és beleszövik a félelmet, a bizalmatlanságot, a túlélési ösztönt és a honvágyat a gondolatokba, cselekedetekbe. Érezni lehet, ahogy belülről vívódnak magukkal Lilac és Tarvel. Külön érdekesség, ahogy a hangokkal és megérzésekkel foglalkoznak, ahogy különféle módon próbálják ezeket megérteni és feldolgozni, s ahogy folyamatosan közelebb kerülnek egymáshoz majd újra eltávolodnak egymástól ezek és a körülmények miatt is. Számomra a csúcspont akkor volt, amikor elérték a hajót és Tarvel megbetegedett. Ott éreztem igazán, hogy tényleg egyedül vannak a világ ellen. Itt örültem volna, ha többet olvashatok arról, hogyan sikerül Lilacnak mindaz, amit Tarvelért tesz, hogyan küzd meg önmagával, a félelmeivel. Ezek után felgyorsultak a dolgok, megtalálták a bázist, bejutottak és lassacskán rájöttek a részletekre és mindez tényleg hirtelen történt, meglepett de nagyon jól ki volt dolgozva, nem hagytak az írónők fekete foltokat, mindent letisztáztak, érthetővé tettek. Aztán jött a csavar, amit le se hittem, hát hogyan történhet meg ilyen egy könyvben?! És akkor jött még egy csavar, aminél egyszerűen megint nem hittem el, hogy ez megtörténhet, ezt megírhatták , nyomtatásba adták és iiiiigen olvasom. De aztán újabb-és újabb apró csavarokkal megértették velem az írónők, hogy miért és hogyan és egyszerűen csak próbáltam felkaparni a földről az államat mert igen. Így volt tökéletes ahogy volt. Annyira jól megírt vége lett, annyira eredeti, izgalmas és olyan jól kidolgozott, hogy még most is örülök, mert végre nem egy olyan nem azt mondom , hogy klisé de séma könyv, aminél tudom, hogy igen hát ez történik ezt vártam. Hanem folyamatosan kapkodom a levegőt, hogy ez tényleg lehetséges?!

Sok apróságot elárultam de próbáltam nem teljesen leírni a történetet és inkább biztatni mindenkit, hogy olvassa el, mert megéri! :)

Köszönöm az élményt az írónőknek, nagyon tetszett a könyv teljes egészében, mindenkinek ajánlani tudom! :)

Az első Random bejegyzésem.. hát igen.. egyszer el kell kezdeni, mivel mással, mint a kedvenc idézetem legfőbb mondatával. Mi lenne ha?! - kérdezzük sokat magunktól, másoktól. Nagyon sok múltbéli dologra gondolunk így vissza, hogy vajon mit tettünk volna akkor, mi változott volna, ha máshogy cselekszünk. A jelenben ez nem teljesen egyértelmű, mert a jövőnkkel kapcsolatban kérdezzük, ezért természetesen a jövőre gondolunk, főleg, hogy egy-egy döntésünk milyen hatással lesz majd az életünkre. Nos, hogy valami konkrétumot is mondjak, ne csak így rébuszokban beszéljek, számomra ez a szókapcsolat, mióta megismertem a kedvenc idézetem, azóta azt jelképezi, hogy vannak csodák és bármi megtörténhet! Emiatt is fontos számomra, hogy most a végzős évem előtt épp csak egy hónappal, ne csak arra gondoljak, hogy mi a praktikus és a legkevésbé katasztrófagyanús döntés, hanem arra is, hogy számomra melyik az a szak, melyik az az egyetem, város, amelyik a leginkább megérint és úgymond, a legerősebben hív. Mert hallgatnom kell a szívemre, és el kell hinnem, hogy vannak csodák és van remény a legkuszább, legbolondabb gondolatban is ;) Úgyhogy előre hát, tuti ami fix, nálam ott fog szerepelni a városom a jelentkezési lapon, aztán meglátjuk mit hoz az élet. Valószínűleg folyamatosan az fog járni az eszemben a jelentkezés után, hogy mi lesz, ha ?! De mi mást tehet az ember, mint vár és próbál arra gondolni, hogy minden rendben lesz :) Kezdem hát ezzel a bejegyzéssel a blog Random menüpontját és meglátjuk később, hogyan folytatom ;)

És az idézet:

What if you slept
And what if
In your sleep
You dreamed
And what if
In your dream
You went to heaven
And there plucked a strange and beautiful flower
And what if
When you awoke
You had that flower in you hand
Ah, what then?

-Samuel Taylor Coleridge