Az első KÖNYVEK bejegyzésem. juhuu :D

De térjünk a lényegre "These Broken Stars". Első pillantásra megfogott a borítója. Az egyszerű, letisztult, valamilyen a könyvre utaló motívumokat szeretem általában, az ehhez hasonló "képes" borítókat annyira nem szeretem, mert számomra mesterkéltek, túl beállítottak és sosem érzem, hogy igazán illenének a könyvhöz. Viszont ez! Csodálatos. Egyszerű mégis mindent magában foglal, ami igazán számít a történetben. A sötétzöld/kék ruha központi szerepét tökéletesen tükrözi, hogy a borítónak majdnem a felét betakarja ezzel felhívva a figyelmünket a jelentőségére, illetve az, ahogyan a két fiatal egymás felé nyúl, minden mesterkéltség nélkül megmutatja, hogy ez a történet arról szól, ahogy Lilac és Tarvent próbálják elérni, megismerni, óvni és megmenteni egymást egy olyan óriási világban, mint az univerzum, ahol csak a másikra számíthatnak és egy hangra, ami néha olyan helyekre vezeti őket, ahova nem akarnak menni, de egymásért és a túlélésért muszáj.

Bevallom maga a történet az elején kicsit untatott, mert bár izgultam, hogy vajon mi hogyan fog alakulni a főhőseinkkel, mégis számomra nehezen indult be a cselekmény, pedig nagyon is izgalmasak a leírások, a történések és inkább annak a számlájára írom, hogy manapság kevés olyan könyv van, amiben a szereplők kezdeti személyiségét rendesen megismerjük. Ezért is tartom az elejét nagyon jónak, mert bemutatja, hogy milyenek a főhősök a történet elején, azt, hogy Lilac mennyire kettősnek érzi magát a világban, amiben felnőtt és mennyire nem érzi magát jól a fényűzésben, noha tudja, muszáj. Azt is megtudjuk, hogy Tarvel hasonlóan Lilachoz, folyamatosan szerepet játszik, és mást gondol belül, mint ahogyan viselkedik a külvilággal.

A kezdeti nehézségek után igazán megtetszett a történet, az ahogy az írók a valósághoz hűen, lassan engedik kibontakozni az érzelmeket, fokozatosan mélyítik el a szerelmet a két fiatal között és beleszövik a félelmet, a bizalmatlanságot, a túlélési ösztönt és a honvágyat a gondolatokba, cselekedetekbe. Érezni lehet, ahogy belülről vívódnak magukkal Lilac és Tarvel. Külön érdekesség, ahogy a hangokkal és megérzésekkel foglalkoznak, ahogy különféle módon próbálják ezeket megérteni és feldolgozni, s ahogy folyamatosan közelebb kerülnek egymáshoz majd újra eltávolodnak egymástól ezek és a körülmények miatt is. Számomra a csúcspont akkor volt, amikor elérték a hajót és Tarvel megbetegedett. Ott éreztem igazán, hogy tényleg egyedül vannak a világ ellen. Itt örültem volna, ha többet olvashatok arról, hogyan sikerül Lilacnak mindaz, amit Tarvelért tesz, hogyan küzd meg önmagával, a félelmeivel. Ezek után felgyorsultak a dolgok, megtalálták a bázist, bejutottak és lassacskán rájöttek a részletekre és mindez tényleg hirtelen történt, meglepett de nagyon jól ki volt dolgozva, nem hagytak az írónők fekete foltokat, mindent letisztáztak, érthetővé tettek. Aztán jött a csavar, amit le se hittem, hát hogyan történhet meg ilyen egy könyvben?! És akkor jött még egy csavar, aminél egyszerűen megint nem hittem el, hogy ez megtörténhet, ezt megírhatták , nyomtatásba adták és iiiiigen olvasom. De aztán újabb-és újabb apró csavarokkal megértették velem az írónők, hogy miért és hogyan és egyszerűen csak próbáltam felkaparni a földről az államat mert igen. Így volt tökéletes ahogy volt. Annyira jól megírt vége lett, annyira eredeti, izgalmas és olyan jól kidolgozott, hogy még most is örülök, mert végre nem egy olyan nem azt mondom , hogy klisé de séma könyv, aminél tudom, hogy igen hát ez történik ezt vártam. Hanem folyamatosan kapkodom a levegőt, hogy ez tényleg lehetséges?!

Sok apróságot elárultam de próbáltam nem teljesen leírni a történetet és inkább biztatni mindenkit, hogy olvassa el, mert megéri! :)

Köszönöm az élményt az írónőknek, nagyon tetszett a könyv teljes egészében, mindenkinek ajánlani tudom! :)